2012. december 23., vasárnap

Mit mondhatnék...?

Pár hónapja foglalkoztat az ötlet, hogy én is belekezdjek egy saját blogba. Őszintén szólva nem rajongok a trendekért, és az első gondolatom az volt, hogy kár lenne szaporítani a kezdő pszichológusok netes próbálkozásainak már amúgy is hatalmas seregét. Az ötlet egyébként akkor merült fel, amikor egy volt kollégámmal arról beszélgettünk, hogy hozzá hogyan jutottak el a kliensei, meg egyáltalán, őt honnan ismerik a szakmai körökben. Hát, többek között - mondta - van egy blogja, amit olvasnak páran, és amikor segítségre lett szükség, rögtön ő ugrott be.
Jó sztori volt, de nem jött ihlet. Mit is mondhatnék én az embereknek, amit más, velem egy idős vagy már jóval tapasztaltabb szakemberek még nem mondtak el? Sokan próbálkoznak olyan címekkel, mint "a pszichológus megmondja" és ennek variációi, és bár ezek lehetnek jól működő naplók, számomra felvágósak ezek az ígéretek. Különben is, csak annyi tartalmat tudnék megosztani ilyen cím alatt, hogy hétköznapi nyelvre fordítom az eddigi olvasmányaimat. Nem hiszem, hogy ez előrébb vinné az embernemet...

A ihlet, vagy inkább provokatív inger egy kávézóban talált meg. Ült mellettünk egy jóvágású fiatalember és egy csinos, mosolygó lány, és nagy elánnal diskurálgattak, főleg a srác beszélt, a lány meg örült, hogy egyetértően hozzászólhatott időnként. Amikor meghallottam azt a szót, hogy "pszichológia", működésbe lépett a koktélparti-effektus, és önkéntelenül figyelni kezdtem (pedig tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni). A férfi nagyon győzködte a lányt, hogy vegyen részt valami tréningen, vagy vegyen meg valami könyvet, vagy nem tudom pontosan, de vegyen; mert ez a pszichológia legújabb vívmánya, változni fog így az egész élete, legyen szó kapcsolatokról, munkáról, önérvényesítésről... És csak dőlt, dőlt a szó, és a lány lassan elhitte, hogy némi anyagi befektetés fejében ő tényleg tudni fog mindent, és teljesen kézben tart majd minden helyzetet. Főleg a titokzatos jelekről volt szó, amiket senki sem ismer, de a sráctól megtanulhatja például, hogy milyen ember az, akinek hosszú ujjai vannak, vagy gyakran felvonja a szemöldökét, és a többi... Cinikusan hozzátettem magamban, hogy ha időben értesülök erről a páratlan lehetőségről, akkor nem áldoztam volna fél évtizedet az egyetemre.
Nem tudom, megköttetett-e az üzlet, van egy olyan gyanúm, hogy igen. A hallottak alapján a fiatalember nem művelhette ki magát olyan nagyon lélektanból, viszont marketingből profi volt. Ha mást nem, ezt azért megvenném tőle, sőt, úgy általában a szakmának ajánlanám. Nekem, nekünk van egy csomó értékes tudásunk és tapasztalatunk, amit nem kevés idő, energia és pénz feláldozásával szereztünk meg, tudományos követelményeknek megfelelően. De alig tudunk róla mondani valami ígéreteset - illetve sokan már elsajátították ezt a képességet, de én még nem. Ezzel szemben a szomszéd asztalnál sikerült lelkesítő, ígéretes szöveget előadni egy valószínűleg teljesen komolytalan dologról.

Nem képeztem még magam olyan sokat, és a szakmai tapasztalatom sem óriási, de azért van ember, aki részben az én munkám következtében túl tudott lépni egy problémán, megkönnyebbült egy nehéz időszakban, eljutott az érettségiig vagy nem lett öngyilkos. Ezekből az esetekből azt tanultam meg, hogy a fent leírt jelenet egy átverés volt, és a pszichológia egyáltalán nem úgy működik, ahogy a srác ígérte. "Ehhez nem vezet királyi út", ahogy egy volt tanárom, Mérő László szokta idézni. De akkor milyen út van? Azt hiszem, erre a kérdésre nem egyedül fogom megadni a választ. Viszont tudok mesélni olyan helyzeteket, tapasztalatokat, töprengéseket, amelyekkel remélhetőleg tudom érzékeltetni, hogy mit jelent pszichológusként dolgozni, mi van a "díszletek" mögött, mit él át az, aki szakemberhez fordul (illetve én mit látok ebből). Alighanem csak még több kérdés lesz a vége, de ennek a tudománynak, munkának mindig is ez volt a velejárója, és amíg az emberek ennyire különbözőek és összetettek, ez is lesz. Nem is azt szeretném elérni, hogy okosan megmondjak mindent, hanem azt, hogy ha újra árulni kezdik a "pszichológia legújabb vívmányát (amiből mindent megtudsz és akkor te fogod irányítani az életedet)", akkor kicsit nehezebb dolga legyen az ügynököknek...

András Bálint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése